PappaTtímea: Felfedezők a szabadság útján - Fidelio
https://www.fidelio.hu/szinhaz/felfedezok-a-szabadsag-utjan-96286.html
Adott két kaposvári színházi gyökerű színésznő, akik hol
közös, hol meg különvéleményt fogalmaznak meg. Száger Zsuzsa és Urbanovits
Krisztina mindezt K.V. Társulatként teszik.
Ezt jelenti ugyanis a csapat neve. Arra, hogyan találták meg
a rövidítést, különbözőképp emlékeznek. Kriszta verziója szerint a MU Színház
tavaly elhunyt igazgatójának, Leszták Tibornak az első produkció, a Fürdőszoba
kapcsán küldött kis dolgozat viselte ezt a dacos-kamaszos címet. Zsuzsa viszont
azt állítja, hogy a kaposvári színházból kilépve, a Borostyán nevű helyre
igyekezve - hogy a társulatról essék szó -, elhaladt egy gyerekcsapat mellett,
és annak egyik tagja kiáltotta a szót. Kávéról tehát szó sincs. (Bár ha
valakinek ez jut eszébe, hát azt is elfogadják helyes válasznak.)
Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina - meg persze az
alkotótársaik - külön- és közös véleményt igyekszik megfogalmazni a világgal és
egymással kapcsolatban is. Tették ezt már Kaposváron is, mert a színház akkori
igazgatója, Babarczy László engedte a repertoárba és a színházi üzemmenetbe
kevésbé beleillő, szürreálisabb az „őrületeiket". De van, amit már csak
szabadon, kompromisszumoktól mentesen szabad csinálni.
A Fürdőszoba a Tháliában megy, a Fellebbezés a MU Színházban
- az állandó játszóhely hiányát nem gondként élik meg. A függetlenség számukra
azt is jelenti, hogy bárhol, bármilyen térben, nem kizárólag színházban
játszhatnak. Szokatlan hely, mondják, ihletet ad, új, más energiákat képes
felszabadítani. Felbolydítják hát a színpadot,a
nézőteret, egy workshop alkalmával bejátsszák a Nemzeti Színház minden
konyháját, gardróbját és furcsa kiszögelléseit, ők avatják a MU kávézóját
színházzá, csinálnak performanszot Zsuzsa lakásán - amit folytatni fognak -,
dolgoznak A Káosz Katonáival - Juhász Kristóf, Kaszás Ágnes és Hegedűs Barbara
alkotják a formációt -, akiknek a színháza kócos és fésületlen (mondja
Kriszta), és punkra kócolják a K.V. frizuráját is. És ez még csak az út eleje.
A K.V. a felolvasások nagy barátja és elkötelezettje.
Dolgoztak Gigor Attilával, a Kortárs Drámafesztiválon pedig a Göttinger Pál
rendezte Caryl Churchill-darab, a Hetedik mennyország felolvasó-színházi
változatával mutatkoztak be. S mi a vonzó nekik ebben a tiszavirág-életű
műfajban, ami ha komolyan veszik, nem igényel sokkal kevesebb energiát, mint
egy rendes előadásra szánt darab elemzése? „A szabadság. Az, hogy bár tényleg
ugyanannyi előkészület kell hozzá, mint egy rendes előadáshoz, mert a szöveget,
a viszonyokat elemezni kell, de nincs az a teher, amikor a további próbákon már
példány nélkül kell dolgozni. Az, hogy épp a korlátok miatt szárnyalhat igazán
szabadon a fantáziád."
A női rendező nem ismeretlen a magyar színházban. Az
alternatív színtéren a társulatműködtető koreográfus-táncos nők sem ritkák. Az
viszont, hogy színházcsináló csapatot verbuváljon két nő, nem túl megszokott,
pláne nem úgy, hogy darabjaik, látásmódjuk nőiségét büszkén vállalják. (Ezért
szeretik például Caryl Churchill darabjainak penge humorát, egyszerre abszurd
és hihetetlen költői világát is.) Nyilván nem könnyű azt megtanulni, hogy a
semmiből teremtsen az ember színházat, de ők még ezt a nem könnyű iskolát is
élvezik. Mert mindketten színházban gondolkodnak: szövegírástól
díszlettervezésen át az alkotó- és játszótársak kiválasztásáig. (Szerencsére a
kőszínházi múlt sok színész ismeretségét hozza magával, és nem kell
skatulyákban gondolkodniuk.) Bár most már azért színésznőként is szeretnének
működni, így következő, Szilánkok, avagy a panyírrögök címre hallgató,
márciusban bemutatásra kerülő produkciójukhoz, amit Baksa Imre rendez, már
Bánki Gergő, Juhász Kristóf és Alice Müller szállítja a személyre szabott
alapanyagot a közreműködők személyes hangvételű vallomásaiból.
Addig azonban még van egy Fellebbezés, amit szokatlan módon
délutáni ifjúsági előadásban is játszanak. A darab alapötlete - eltűnt
gyerekeket kereső szülők - Zsuzsáé, aki kezdettől a szülők szemszögéből akarta
megmutatni a történetet. Azzal, hogyan szembesülnek a saját elmúlt
fiatalságukkal, egykori lázadásaikkal, és hogyan viszonyulnak gyerekeik
lázadásához. Hogyan működik egy boldog házasság vagy egy széthullóban levő
párkapcsolat, milyen egy elvált anya reakciója. Hiszen a játszók maguk is
szülők, s így jóval hitelesebb a kép. Aztán ha kimegy a néző a színházteremből,
optimális esetben beszélgetésbe kezd a gyerekével vagy a szüleivel.
A K.V. Társulat számára 2010 a valódi társulattá formálódás
éve. És szeretnének minél több helyre elmenni, a helyek közül pedig az iskolát
tartják az egyik legfontosabbnak. Hogy kedvet adjanak a színházcsináláshoz.
Hogy megmutassák nekik is, és természetesen a felnőtt nézőknek is, nem csak a
bevett utakon érdemes járni.
A K.V. Társulat legközelebb február 5-én 15 órakor a MU
Színházban látható, ahol a Fellebbezés című produkciót játsszák.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése