Vanyák Dóra: Most majdnem mondtam valamit - kritika Nem beszélve arról, hogy

 http://thealter.hu/vanyak-dora-most-majdnem-mondtam-valamit/?fbclid=IwY2xjawGlyX5leHRuA2FlbQIxMQABHeuf4PvuYNKFwJAA6DXI_BVCD5yWIrILiursNm5siJqEpWoSxoUR2zdhLQ_aem_tF3BxpAj7P-WR0JCz_veig

Vanyák Dóra: Most majdnem mondtam valamit

Egy eltűnési történet mindig izgalmas, főleg úgy, ha teljesen véletlenül halljuk meg a villamoson, ha az eltűnt nő előtte rejtélyesen mozgó széket látott, és ha mi is el szeretnénk tűnni.

Egy eltűnési történet mindig izgalmas, kivéve, ha kiderül, hogy mégsem tűnt el a személy, ha a szék banális ok miatt mozdult meg, és ha mi is csak a történetben veszünk el.

Reisz Gábor darabjában egy félfüllel meghallott történetet szeretne megfilmesíteni egy középkorú rendezőnő, Viola. Végig kísérhetjük az alkotás hosszú kálváriáját a Nemzeti Filmintézethez beadott és természetesen elutasított pályázattól kezdve a forgatáson át a premier utáni közönségtalálkozóig.

A folyamat során azonban nemcsak a film költségvetése változik, hanem a főszereplő karaktere is. Előkerül az egyáltalán nem rejtélyesen eltűnt Laura, de hiába, a történet már amúgy sem róla szól.

A gyors, vágásszerűen széttördelt jelenetek egyetlen kelléke a szék, ami nemcsak a villamost, a kávézót vagy épp a forgatást jelképezi, hanem túlmutat önmagán, és Laura történetének jelképévé válik. Mindenki értelmezze úgy, ahogy szeretné, de jó marketinget lehet rá építeni és különben is az egyszavas címek sokkal frappánsabbak, mint a négy vagy több szóból állók.

Száger Zsuzsanna érzékenyen és finoman mutatja be a szürkeségből és párkapcsolati elnyomásból kitűnni és eltűnni vágyó Viola próbálkozásait, ahogy a már révbeért, más világban élő Laurára (Tarr Judit) vetíti rá saját vágyait.

Ennek zavarosságát hitelesen ábrázolja a film maníros női főszereplőjét játszó Walters Lili. Károly és Endre elmosásában határozottan helytáll Szabó Domokos, Kenéz Ágoston üdítő pillanatokat okoz fókakeresésével vagy sírásimitációjával, míg Urbanovits Krisztina karaktere erős kiállással szeretné összetartani a szétesni látszó produkciót.

Miközben Reisz Gábor a színház nyelvén fogalmazza meg a filmkészítés nehézségeit, precízen találja meg az összhangot a két világ között. Jobban, mint Viola a valóság és fikció között. Vagy a fikció és valóság között.

(KV Társulat: Reisz Gábor: Nem beszélve arról, hogy…)

Fotó: thealterphoto2024