Láng Dóra Vasfüggöny föl - kritika a Színházcsinálóról thealterblog

 https://thealter.hu/lang-dora-vasfuggony-fel/?fbclid=IwY2xjawL7LDpleHRuA2FlbQIxMQABHhMisCpD84d6gJ-6ClGk65MMkE_aTo0KiB6wblvgT2jZ1aXfnYai0AGj2ZKr_aem_2aBO8Q_5fPyBoUS0GCwggA

Láng Dóra: (Vas)függöny fel!

A színészeknél ostobább emberek nincsenek, a színház hazug játék és különben is, ilyen körülmények között nem lehet színházat csinálni. A színészet küzdelmes mesterség, a színház a művészet legmagasabb foka és különben is, ilyen körülmények között kell igazán színházat csinálni. De mi lesz, ha a technikus nem tudja lekapcsolni a vészfényt?

A KV Társulat Thomas Bernhard adaptációja túlzásokkal és iróniával teli, ahol Bruscon és a családjából álló társulat készülődik a Történelem kereke című előadásuk vidéki bemutatójára. Bruscon (Urbanovits Krisztina) saját művészetét Shakespeare-hez és Voltaire-hez tartja hasonlónak, elképzeléseinek tökéletes megvalósítása érdekében képes bármit és bárkit feláldozni.

Ehhez asszisztálnak fiai (Lestyán Attila, Martinkovics Máté), akik két személyben végzik el a társulat működéséhez szükséges összes munkát: színészek, kellékesek, öltöztetők, ügyelők és masszőrök. Anyjuk visszajelzése alapján egyedül az utóbbihoz van tehetségük, de ők töretlenül hajtják a színházművészet kerekét.

Izgalmasan alakítja át a családi dinamikát az eredeti szereplők nemeinek megcserélése. Bruscon erőskezű, neurotikus nő, aki autoriter módon irányítja a családot. Verbális agressziójának súlyán a műfaji keret enyhít, de a komédia nem tudja teljes mértékben elfedni a transzgenerációs hatást. A két fiú anyjuk távollétében őt gúnyolja, a favorizált azonnal át is veszi a nő abuzív viselkedését. Az apa (Dióssi Gábor) halvány árnyként bukkan fel a színpadon, már nem képes az elvárásoknak megfelelni, de még felsejlik benne a színészet iránti vágy.

A metaszínházi utalásokkal teli szöveg megtalálta közönségét, derült pillanatokat okozott a Napóleon és Churchill mellett elhangzó Pirandello és Spinoza. Györffy Miklós fordítását vendégszövegek tarkították, Örkény jól ismert egypercese a színész haláláról egészen másképp hatott egy rögeszmés színházcsináló szájából.

Az előadás a színházi világnak tart tükröt tart, de emellett sajátos öniróniával is bír. Urbanovits Krisztina Bruscon karakterét nem csupán hitelesen megjeleníti a színpadon, de az előadás rendezőjeként és dramaturgjaként sorsközösséget is vállal vele. A társulat színpadi dinamikájából viszont jól érezhető, hogy a közös munka itt jóval gördülékenyebb és demokratikusabb folyamat volt, így talán az sem baj, ha a végén a poroltó ikonja halványan világít a nézőtér mellett.

(KV Társulat – MASZK Egyesület: A Színházcsináló)

Fotó: thealterphoto2025