Színházcsináló kritika Thelater - SZEGED.HU

 https://szeged.hu/cikk/telt-hazasak-a-thealter-eloadasai-felporgott-a-fesztival

Telt házasak a THEALTER előadásai – felpörgött a fesztivál

Szinte minden előadást telt ház előtt játszanak a független színházak legfontosabb hazai seregszemléjén, a szegedi THEALTER Fesztiválon, ahol a kortárs történetek éppúgy népszerűek, mint az olyan, mára szinte klasszikussá vált szerzők szövegei, mint Thomas Bernhard. A színházcsináló címszerepében ezúttal nem egy férfi, hanem a nagyszerű Urbanovits Krisztina brillírozott.

Hollósi Zsolt

2025. július 29. 17:08

Olyan gazdag az idei THEALTER Fesztivál kínálata, hogy képtelenség lenne – főleg munka mellett – a teljes programot végignézni. A szemezgetés is kihívás, bár ha már kora reggel számítógéphez kell ülni, akkor praktikusabb az éjszakába nyúló előadásokat kihagyni. Ugyanígy járnak a helyi produkciók, amelyek pótlására később van esély. 

 

Vasárnap este a szegedi fesztivál visszatérő vendégeként lépett fel az egykori K2 Színházból alakult Apertúra, amely idén elnyerte a Színházi Kritikusok Céhének Jövő díját. A 2022-ben alapított díjat a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók kaphatják meg. A Király Dániel által írt és rendezett Brománcot hozták el a Kövér Béla Bábszínház pöttöm színpadára. A középiskola óta tartó barátságát minden évben egy erdei házban elvonultan ünneplő fiútrió ezúttal kibővített társasággal tartja meg a szokásos bulit. Egyikük bátyja, aki társasjátékok fejlesztésével foglalkozik, kölcsönadja megjelenés előtt álló új termékét. A beszélgetések beindítására kitalált játékot azonban kifejezetten férfitársaságoknak szánták, a buliba viszont meghívták az egyik srác barátnőjét is, aki nővérét is magával hozta. A férfiszereppel kapcsolatos megosztó kérdések –  például: Mi lehet egy férfi életében hasonlóan nagy kihívás, mint egy nőében a szülés? – hamar vitát eredményeznek, és az elfogyasztott alkohol sem segít csillapítani a kedélyeket. Borsányi Dániel, Urbán Richárd, Formán Bálint, Kocsis Gábor, Major Irma és Gellért Dorottya nagy energiákkal játszották a jellegzetesen mai, útkereső harmincasokat, néha már túl sok is volt a zajból és az akcióból ahhoz, hogy mindig pontosan követni lehessen a szöveget. A közönség tetszését mindenesetre láthatóan elnyerte a produkció, a lelkes nézők hosszan ünnepelték az előadókat. 

 

A Brománc szereplőgárdája a Kövér Béla Bábszínház színpadán

 

Thomas Bernhard 1985-ben bemutatott bravúros darabját, A színházcsinálót a KV Társulat hozta el a Régi Zsinagógába. Bátor döntés volt, hogy a vándortársulatával zsarnoki erőszakossággal, mániákusan színházat csináló Bruscon szerepét a produkciót nemcsak rendezőként, hanem dramaturgként is jegyző Urbanovits Krisztina vállalta magára. Mivel ebben az előadásban a megszállott Bruscon nem színész, hanem „klasszikus színésznő”, átalakították a szerepeket, nem feleség szerepel a darabban, hanem egy beteges, öreg férj és lelkileg megnyomorított két fiuk.  

 

Bruscon szerepében a THEALTER fesztiválok visszatérő független színházi sztárja: Urbanovits Krisztina (fotó: Ofner Gergely)

 

„Bernhard művén keresztül arról szeretnék beszélni, ami ma történik Magyarországon a színházban. Arról, hogy milyen periférián lenni és lehetetlen körülmények között dolgozni. Arról, hogy mennyire értelmetlen és hálátlan mindez. És arról, hogy miért van az, hogy mégis muszáj csinálni. Ezt szeretném megérteni, hogy mi sarkall bizonyos embereket arra, hogy minden épeszű indok nélkül, vállalhatatlan helyzetekben és körülmények között mégis színházat csináljanak. És milyen lenne a színház ezek nélkül az emberek nélkül?” – fogalmaz a szegedi fesztivál visszatérő vendégeként már sok produkcióban nagy sikert aratott Urbanovits Krisztina, aki most is parádés alakítást nyújtott. Már attól röhögnünk kellett, ahogyan ismételgette: „Én egy klasszikus színésznő vagyok.” Egy tökéletességre törekvő önjelölt géniuszt láttunk, aki arra panaszkodik, hogy nem értik meg, és a zsenialitása eltékozolódik. Lenézi a közönséget, mert nincs ízlésük, közben elismerésre és tapsra vágyik. 

 

 

Bernhard darabja különösen aktuális ma, amikor már bárki művésszé és „tartalomgyártóvá” válhat, és amikor a figyelemért való versengés sohasem látott méreteket ölt. Bruscon alakja az elismerésre vágyó, ugyanakkor elutasított művész archetípusa is. Mikor válik a művészi ego már nagyképűséggé és nevetségessé? Hogyan viszonyul a közönség a gyakran nehezebben befogadható, gondolkodást igénylő „magas” művészethez, és mennyire befolyásolja az alkotókat a nézettség és a lájkok száma? Bernhard salzburgi énektanulmányaihoz kapcsolódva jó ötlet volt sok zenét használni, Mozart legnépszerűbb operáiból, A varázsfuvolából és a Figaro házasságából kölcsönzött áriákat a két fiú, Lestyán Attila és Martinkovics Máté humorral és odaadással énekelte, Cuhorka Emese koreográfiája is erősítette a produkciót. Bernhard figyelmeztetése, hogy a művészet nem létezhet légüres térben, és a művész harca a kicsinyesnek gondolt közeggel, a befogadással és a megnemértettséggel, valószínűleg örökké aktuális marad.

 

Érdemes megnézni a Kritikus szekcióban Jászay Tamás és Szabó Réka Dorottya beszélgetését A színházcsinálóról Urbanovits Krisztinával, Martinkovics Mátéval és Lestyán Attilával itt:

 

 

Diplomamunkájával, a Telik című monodrámával az  2021-es fesztiválon berobbant Márfi Márkot Ivanics Tamással és Grisnik Petrával a Ferencvárosi Pinceszínház és a Terminal Workhouse közös produkciójában, a Kamaszharcban láthatták a nézők a nagyszínház balett-termében. 

 

A Kamaszharcra várnak a nézők a nagyszínház balett-termének bejárata előtt (a szerző felvételei)

 

Balatoni József először regényként megszületett kortárs felnőtté válás történetét Mikó Csaba alkalmazta színpadra, Bereczki Csilla állította színpadra. A darab főhőse a harmincas évei elején végigolvassa kamaszkori naplóját, és rádöbben, hogy élete távol áll attól, amit fiatalon megálmodott. A sok mai problémát érintő produkció az intenzív színészi játékkal, az ismerős hétköznapi helyzetek felvillantásával, a remek tempóval, az okos hatásszünetekkel láthatóan hatott a nézőkre, megérdemelten aratott nagy sikert.

 

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplója és Polcz Alaine Asszony a fronton című kisregénye alapján készült a Sarolta Kulturális és Közéleti Tér és a Soharóza koprodukciója, a Kislányom, mondd, hogy nem igaz! című dokumentarista koncert-színházi produkció.

 

Kislányom, mondd, hogy nem igaz! (fotó: Toldy Miklós)

 A Svédországban született, a Felvidéken nevelkedett, és bábrendezőként indult Gardenö Klaudia rendezésében megrázó erejű előadást láthattak a nézők a Régi Zsinagógában, ahol Száger Zsuzsanna, Levko Esztella és Döbrösi Laura adtak hangot egykori és mai lányok és asszonyok sokkoló történeteinek a Soharóza kórus – Dóra Emese, Horváth Réka, Jankó Dániel, Karosi Roland, Kertész Endre, Kégl Lóránt, Kovács Boróka, Sipos András, Tárnoki Tamás, Varga Zsuzsa – közreműködésével. A második világháborús szenvedések, nélkülözések felidézése közben egy nagy fazék gulyáslevest is megfőztek a színpadon, a felaprított hagyma, majd a gőzölgő leves illata betöltötte a nézőteret és valahogy még valóságosabbá tette az elhangzott embertelenségeket.