2019. MÁRCIUS 20., SZERDA Kedves én! - in progress

Jön Márton, Róza, Imre, Vilma és Ilona története...

Márton:

"...Nemzetiszínű zászlódíszbe öltözött a város. Az emberek ruháján kokárda fityegett. Petőfi, Kossuth, és a többi nagy 48-asok képei díszítették a jelvényeket. Nekem is volt kokárdám. Magam választottam a Gerő bácsi üzletében. Szép nemzetiszínű és rajta pléhveretű jelvény Bemapóval. Ahogy vége lett a sulinak, elindultam haza. A parknál láttam a Kleint a negyedik ából, körülötte meg egy csomó nyolcadikos. Nem láttam, hogy megverték-e, csak hallottam, hogy kiabálnak vele, hogy "büdös zsidónak ez való és nem kokárda." Én eléggé messze voltam. Aztán otthon már kész volt az uzsonna, én meg majdnem lemaradtam."

Róza:

„…Jékely tanárúr bíztatott. Talán még remélhetek írói irányban. Csak olyan sokan írnak. Mindamellett juszt is elszavalom az önképzőkörön az újversemet. A címe: A könny. A múltkor Nemes-Nagy Ági bírált. Nekem Nemes-Nagy Ági versei egyébként, főleg az első, Tanárnő halálára nagyon tetszik, és egyúttal elvette minden kedvemet és bizalmamat a saját verseimtől. Eddig azt hittem, hogy aránylag tehetséges vagyok, de Ágnes határozottan nagyobb, úgy látom. Folyton arra gondolok, vagyok-e olyan jó, mint Ágnes. Istenem, de jó lenne „tehetséges lenni!...”

Imre:

„…Tudom, ha valaki most elolvasná írásomat, nevetne. Világnézet? Tizenötéves kamasznak nincs világnézete. Pedig van. Nemcsak nekem, hanem mindegyiknek. Persze ez az egyéniségektől függ. Egyéniségem van-e? Van, mindenkinek van, csak vagy nincs kifejlődve, vagy az észbeli képességek hiánya miatt nem látszik, mert nem tudja megmutatni. Veronkával összemelegedtünk, és megtetszettünk egymásnak. Kamaszok vagyunk mindketten. Ma már megcsókoltam, szeretetből és szerelemből adtam — és holnap talán már nemcsak én — a csókokat. „

Vilma:

„…Karádyval mindig csak a baj van! A múltkor az történt, hogy éjjel riadó volt, és mentünk le a szűk csigalépcsőn, gyertyákkal. Én elkezdtem énekelni a Hamvadó cigaretlavéget, és kicsit hangosabban énekelhettem hogy “oltsd el hamar...", anyu erre elfújta a gyertyát, ami a kezében volt. A többiek jól kinevették, de még én is. „Csak egy nap a világ, Csak egyetlen egy csók az életünk, Ki tudja, mi várránk, Ki tudja, holnap mire ébredünk." Remélem, az oroszokra. Én is szeretnék most szeretni valakit és csókolózni. Határozottan nagyon vágyom arra, hogy nagyon szeressen egy csinos, kedves, okos fiú, és mellettem álljon. Szeretnék végre csókolózni. „

Ilona:

„Tegnap megint megösmertem két katonát, ha ez így megy, és soká itt lesznek hát megösmerkedek az egész regimenttel... Itthon elmondtam a nagymamának, úgy haragudott érte azt mondotta, hogy én olyan vagyok, hogy ahányat látok, annyit szeretek ez így is van, miért ne, majd ha kinövök a gyerek cipőből és megkomolyodok, de talán még akkor se. Én mindig mindenkit fogok és akarok szeretni. A szerelem elől elzárkózok, mert a szeretet vagy a szerelem igazán sokba különbözik. A szerelem irigy, önző, magának való, a szeretet barátságos, kedves és az egész világban megfér, illetve az egész világot akarja, hogy szeressük.”